KIRÁNDULÁSOK – Parázs-piszkálás csillagos ég alatt (parafrázis)

"Berakom ide még egyszer, hogy friss legyen és kiegészítettem!"

Én is üdvözlöm az egybegyűlteket, bár jelszavam az, hogy “fórumlakók kíméljenek” de mégis a fórumon virítok és próbálom terjeszteni hülyeségeimet.

Tehát, ha egybegyűltünk majd, hogy ne legyünk szanaszét, én is közzétennék egy meghívót, hátha valaki vevő lesz rá.

Mivel az elmúlt évek tapasztalatai alapján jól működött a dolog, felvetném a lehetőséget, remélve, hogy ismét felkészületlen és tapasztalatlan útitársakat találjak egy 1 hetes vadvízi pisztrángozásra itt a szomszéd országban.

A pofátlan nyuszi (állatmese)

Történt egyszer, hogy a Fraddy Bulls éves, rendes közgyűlésére belopakodott egy Újfüredi Nyúlcipész SE szurkoló. Annyira hülye volt szegény nyuszika, hogy még lila bokazokniját és a lila-fehér csíkos pólóját is magán felejtette. Meg a kockás sapkáját is.
A bejáratnál valahogy átsiklott a biztonsági ellenőrzésen, igaz, hogy a kidobó-bulldogoknak, akik a Fraddy Bulls Baseball szakágazatának voltak az igazolt sportolói, eszükbe nem jutott volna, hogy az ellenfelek valamelyike- főleg az UNYISE- be mer pofátlankodni ide, az oroszlán barlangjába.
De ez a hülye be mert pofátlankodni.

Mülegyezö világbajnokság 2015. Az utolsó utáni nap

Kezdjük ott, hogy Angyalka felmondott. Az eredményhirdetés előtt. Fogta magát, hagyott csapot-papot és angolosan távozott a helyszínről.
Idézek utolsó e-mailjéből:
"Részemről nagy hiba volt elvállalni ezt a munkát. A Savinján még csak-csak elboldogultam, mert ott csupán húszan voltak, de itt... csak kapkodtam a fejem.
Nem is beszélve arról, hogy ugye az első nap leszakadt a kedvenc tangabugyim pántja. Gondolod, hogy tudtam pótolni helyi forrásból? Egyet találhatsz...

Mülegyezö világbajnokság 2015. Az elsö nap

AA biciklin

Máris megkaptuk az első tudósítást.
A tegnap a versenyzők érkezését követhettük figyelemmel.

AA ezzel az e-mail-lel jelentkezett be (a cím élő, lehet rá ötleteket is küldeni neki).  aranyos.angyalka.jajce@gmail.com

A levél mellékletében fotókat találtam. Hát bizony az a helyzet, hogy az AA által megadott képaláírásokat - kevés kivétellel - nem lehet közreadni, mert abból sajtóbalhé lenne, így hát inkább a szerkesztő egy icipicit kozmetikázná, mert nem akarja bajba keverni riporterét.

Azt írja, hogy  a szállodába érkező versenyzőktől- már akihez hozzá lehetett férni- kért egy-egy autogramot, fényképpel, ha lehet. 

Helyszíni tudósítás a 2015 évi Mülegyezö Világbajnokságról

A blog szerkesztősége örömmel tudatja a magyar műlegyező társadalom érdeklődő tagjaival, hogy világraszóló esemény előtt állunk!
Még egy nap van hátra a kettőezertizenöt évi Műlegyező Világbajnokság startjáig.
Hazánkat eme nemes sport két kiváló űzője képviseli, akiket még - furcsamód - senki sem űzött el sehova, de majd most...
A blog szerkesztősége komoly szponzorokat is meggyőzött az esemény fontosságáról, így hát elegendő forrás gyűlt össze ahhoz, hogy külön tudósítót küldjön a versenyre, aki rendszeresen be fog számolni az események menetéről.
Előljáróban megemlíthetjük, hogy hazánk eme két kiváló sportolója a korábbi versenyeken is vezető helyeken szerepelt: a kocsi kormányánál és az anyósülésen egyaránt.

Egy kukkoló kisegér sirámai

Cókolom!
Cak annyit akarok mondani, hogy a minap (combat volt, ha jól tudom) éc nyugodtam rágcáltam egy kenyérhéjat a Rila-Trilla pincéjében, amikoric lebotorkált ac ac undokpofájú a konyhából - teccik tudni ac, akinek van egy nagy fenevad mackája. Cocem ad neki rendec kaját, oct ac átkocott macka mindig rám vadácik. De én midig kibac...- oppardon, cinte kiment ac ecemből, hogy nyilvánocan cincogok, - cóval kicecek vele.
Mondom, lebotorkált éc elkecdte a radiátorcapokat babrálni.
Öreg háciegér vagyok én, tudom ám, hogy ilyenkor buli lecc a pincében, utána egy hétig nem cepregetnek, enyém a pálya éc a morzsa.
- Hawai lecc (vagy Maldív), mondom ac enyéimnek.

Tükröm, tükröm...

T. Mibor lebotorkált a ZSOHOM-székház első emeletéről, a lépcsőfordulóban lendületből köszönt Lenin mellszobrának. Ekkor egy icipicit elbizonytalanodott:

– Ez a szobor sosem állt itt – hökkent meg.

Hamar túltette magát ezen a bizarr gondolaton és sietve a székház mögötti parkoló felé vette az irányt, ahol meglepődve tapasztalta, hogy tulajdonképp nincs is parkoló, hanem helyette egy zavaros vizű, pisztrángos patak folydogál.

– Gyönyörű Pinkám! – állapította meg és a világ legtermészetesebb módján az épület előtti parkolóhoz botorkált az előcsarnok sziklás kövein keresztül, gázlóbakancsa meg-megcsúszott, de sebaj. Érezte, hogy a gázlója is beázik, s ahogy a kocsija szokott helyére pillantott, belehasított a felismerés: ellopták.

Visza-viszzatérő rémálma volt ez, s mint mindig, most is felriadt álmából…

MALDÍV….na mi van maldívon ma?!