Hol volt, hol nem volt, tán az Óperenciás tengeren is innen, volt egyszer egy faluban két fegyverkovács-legény.
Sándor és Benedek volt a becsületes nevük.
Fegyverkovácsoló munka kevés akadt az országban, így hát a hagyományos kovácsmesterség nehéz kenyerét ették, lópatkolásból, kaszapendítésből, sarlógörbítésből épphogy csak el tudták tartani magukat és öreg szüleiket.
Minden egyes lópatkolásárt meg kellett harcolniuk.
Kétszáz év múltán ezt konkurenciaharcnak fogják hívni.
Történt egyszer, egy tavaszi napon, éppen Sándor napján, amikor a fűvel együtt a háború is ki szokott sarjadni, hogy a király ország-világ előtt közhírré tétette, hogy a Bergengócia elleni csetepatéhoz ágyúkat akar öntetni és ágyúöntők jelentkezését várja.
