Túlélötúra Szibériában (részletek egy résztvevö naplójából) I. rész

Michael de Young képe

Az ötlettől a csapatszervezésig

Május 4, szombat
Behívott a TV tulajdonos-igazgatója, hogy csudajó ötlete támadt: túlélős legyes kalandtúrát kéne szervezni Szibériában. De most és azonnal, mert mások is készülnek rá, a tegnap meglátogatta egy őslegyes túraőrült és felvetette az ötletet, gyorsan le kell nyúlni, nehogymár...


Május 5, vasárnap
Az éjjel egy fikarcnyit sem tudtam aludni, reggelig forgolódtam, dögmeleg volt, kavarogtak a gondolatok a fejemben.
Szibéria!
Kivel, mikor, hol, mennyiért?
Mi lesz a többi munkámmal?
Mi lesz a családommal, ha rosszul sül el a dolog?
Két hónap kiesés a legyestársadalom vérkeringéséből!
Fogok-e hiányozni nekik?
Ki fogja csinálni a "Légy a pácban" című horrorsorozatot?
Hiányozni fognak a hazai helyszínek, ahol rendezőként és főszereplőként jól el(ő) tudom adni magam meg a fiam.
Ja, és Felsőtárkány!!! Már éppen készültem a második "Flyszopsz-e" ledarálására, már a meghívókat is kiküldtem mindenkinek aki számít és azoknak is, akik nem.
Holnap megkezdem a csapat beszervezését.
Megyünk!
Életem nagy lehetősége.

Május 6, hétfő
Körtelefon.
A grönlandosok és a lappföldesek kiesnek, mert...mert ők konkurencia (és értenek is hozzá).
A Magyar Legyezőhorgász Szövetség (Malehosz), amelynek alapítója vagyok, szintén konkurencia. Nehogymár ők vigyék el megint a pálmát előlem.

A világhírű bajnokcsapatunkból elsőnek a Mohás-klán jöhet számításba. Nagy gyakorlatuk van a Gyöngyhalász-patakon, minden gödrét ismerik. Lassan a fiatalabbik is kiigazodik a Pin(k)án. Na de Szibéria? Szó sem lehet róla.
Borzúrnak halaszthatatlan halőri teendői vannak.
A másik oszlopos tag csúzos, nem bírja a hideget.
Zeusz ex Machina nemrég kapott hideget-meleget, talán bevállalja. Fölhívom.
Nem vállalja. Egy-két hónapra nem hagyhatja el a hajót, a tavaly is a bolgár túra közben tört rá a rosseb a szentjánosbogár-tenyészetére. És télálló övtatyója sincs, csak nyári. Különben is: Norvégia még csak-csak, na de Szibéria?!

Hoppá! A flájmániás kreatív! Hívom, mondom neki, hogy ki vagyok. Már a nevem hallatán is kappanhangon üvölt rám, hogy hagyjam őt békén, ne zaklassam és különben is egész éjjel írta és pont most adta be a feljelentést rólam is, mehetek Szibériába, vagy akár az anyám keservébe is, a törvény szigora ott is utol fog érni. Buzis! - teszi hozzá fuldokló hangon.
Pedig bizisten nem akartam bántani, de ez tényleg "danger".

Hívom a díjamnyertes bloggereket, hátha szorult beléjük egy kis hála a páratlan elismerésért cserébe.
Atyámfia már nem is akar halat fogni, a kajak totál a seggéhez nőtt, most barkácsolja eggyé kajakját a paplanernyővel, új sporteszköz van születőben "Das Flugboot". Azzal eljönne, de ezt én nem akarom.
A "Tuskó-Hopp-Kinn sincs, benn sincs" aranyos pontyokra hajt mostanában. Szibéria? Áhhh. Szó sem lehet róla. Hálátlan. Pedig milyen jól bemutattam a múltkor egy riportban, hogy tudunk léggyel pontyot fogni mi is, ha Ő megmutatja hogy hol kell pecázni.
A Bóvlisok főnöke szabadságában korlátozott: ennyit nem hiányozhat a munkahelyéről. A földmérők pedig egy évszázad alatt sem végeznének Szibéria felmérésével. Ja bocs, pecázni mennénk, az teljesen más. Fruitboy nem tud oroszul, pedig most igazán lenne rá igény, Bükkösi jászozni szeret pedig itt csak cseremiszezni lehet, Jeannak pedig pont 623 egyéb dolga is akadt erre az időre.
Muki a túrához sok szerencsét kívánt, én meg őt a pokolba.
Passz.
A Lelkes-blogos mostanság nem is olyan lelkes, kitért a kérés(z) elől. Perget össze-vissza.
Ráment az egész napom a telefonálgatásokra és semmi eredmény.

Holnap folytatom a beszervezést.
Hogy mi lesz ebből?!
Ja, levettem a polcról a magyar-orosz szótárt, ami egy rovásírásos turuldíszítésű könyv mellett árválkodott.
Furcsa szimbiózis, mit ne mondjak!?