2015. február 10.

Egy kukkoló kisegér sirámai

Cókolom!
Cak annyit akarok mondani, hogy a minap (combat volt, ha jól tudom) éc nyugodtam rágcáltam egy kenyérhéjat a Rila-Trilla pincéjében, amikoric lebotorkált ac ac undokpofájú a konyhából - teccik tudni ac, akinek van egy nagy fenevad mackája. Cocem ad neki rendec kaját, oct ac átkocott macka mindig rám vadácik. De én midig kibac...- oppardon, cinte kiment ac ecemből, hogy nyilvánocan cincogok, - cóval kicecek vele.
Mondom, lebotorkált éc elkecdte a radiátorcapokat babrálni.
Öreg háciegér vagyok én, tudom ám, hogy ilyenkor buli lecc a pincében, utána egy hétig nem cepregetnek, enyém a pálya éc a morzsa.
- Hawai lecc (vagy Maldív), mondom ac enyéimnek.

Kic idő múlva egy cakállac paci lehocott egy comó cajtoc pogit (Ictenkém, hogy én ect mennyire imádom!) éc eltűnt. Gyorcan lejmoltam egyet a lambérián lévő titkoc capóajtómon kerectül, act rágcáltam egéc délután.
Ecküvő lecc, hurrá!!!
Nekünk egereknek ic rágcálni kell állandóan valamit, nemcak a nyuciknak, ellenkecő ecetben a fogunk a farkincánkig nőne.
 Hamarocan megtelt a pince, mindenféle emberek jöttek. Előcör furca volt, mert nem volt cemmi cenebona.
Mégcem ecküvő lesz, egy icipicit elcomorodtam.
De actán lett haddelhadd.
Valaki a kandalló mellett caggatott emberi nyelven cok-cok cámot mondogatott (ClevecetőelnökB lehetett), actán egy cendeccavú mondott valamit a cámítógépekről (001111100001000011100, valami ilyecmit), talán Marhabúnak cólították,
Majd a kandalló előtt ülő Nagyböhöm becélt valami kiállítácról. Nem tudnám megmondani, hogy kit kell kiállítani, act nem mondta, cak act, hogy ac Óperenciác tengeren túl ic lecc valami kiállítác, a Ticán, vagy hol. Jaj, cak nehogy a Barcából állitcák ki a Meccit!

Köcben écrevétlenül felmáctam a cillárra éc megcodáltam magam cépcégét Ládám friccen borotvált koponyájának tükrében. Görbe volt ac a tükör, magam nagycágát igencak kicinek láttam, de kellemec trópuci tengerillat áradt a comcédja lófarkából így hát maradtam még egy icipicit.
Óh, ha egycer, igacán cak egyetlen-egycer hajópatkány lehetnék egy igaci tengeri vitorlácon éc élőbenn ic megcimatolhatnám a trópuc cagait.
Elmerengtem, de nem ectem le, fő ac önuralom.
Álmodik a nyomor éc korog a gyomor. Bár act nem mondhatom, hogy itthon éhecek. Nálunk egér még coha-coha nem éhecett, kici morzsa mindig volt, még a templomban ic, Úrvacora után, a templomegerec cólácmondác handabanda.

 A lófarkincác, aki tolldícét a ruhatárban hagyta - tudom, mert a cógorom titokban megrágcálta - cámomra teljecen érthetelen cavakat mondogatott. Ilyeneket, hogy cebec, cagyva, mocirje, cajó, ció éc mittudomén.

Actán lett kiabálác. Egy kockáckabátoc vöröcképű, erőc éc idegecítő rekedt hangján vercenyekről becélt, nem tudom, mi baj volt vele, de mindenki rátámadt cegényre. Hol cidták, hol kinevették, de leginkább cidták. Ciginek hívták.
Én ect nem értettem. Cerintem bictocan nem olyan cigi, amit mellre kell cívni.
Vagy lehet, hogy roccul hallottam?
Inkább Ciki?

Egycercak mindenki felállt éc kiment a pincéből, actán viccajöttek, megint ki, megint be, teljecen megcédültem ott fenn a cilláron, így hát calódottan viccamáctam a fedecékembe.
Jól tettem.
Láttam a lambéria likából, hogy egy cakállac, akit cak egycerűen Brucicnak cólított mindenki, kiguvadt cemmel felnéc a cillárra éc act kiáltja:
- Éc hogy nem cakad rá ac ég!!! Ha a cilláron maradtam volna, bictocan écrevec. Amilyen mérgecnek láttam, biztoc, hogy a fejemet ic leharapta volna. Még rágondolni ic borcactó.

Laccan  kiürült a pince, ac undokpofájú lejött éc lekapcolta a villanyt. Valaki elvecített egy floucöld gyöngyöt, a cötétben ic világított, cinte fráct kaptam tőle. Becipeltük a lakoctályunkba olvacólámpának.
Találtunk egy cigaretta-papírt ic, kicit furca caga volt, ilyet még coce cimatoltam, olyan bódító. Nyolc cöröckupak volt Halfarkac céke alatt éc egy bal felcő cápfog porcelánból mellette, Cabólecsó céke mellett.
Ac actalokon éc a padlón morzsahegyek, cajtocpogácák canacét.
Kánaán.
Egy hétig lecc mit együnk, mert addig bictocan nem fognak itt takarítani.
Ac acconnyal nekifogtunk behordani a cajtocpogi-maradékot a padlóról.
Jó cok volt.
Cak ac a baj, hogy a gyűléc után olyan halcagú lett a padló.
Nem ceretem a halat, éc ect minden Rila-lakó egér tudja.
Éc különben ic, minden egér vegetáriánuc.



4 megjegyzés:

  1. Névtelen22:47

    Hát ec naggyon jó volt!
    Éc kulturált és humoroc ic!
    Írjál még ilyeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, majd cólok a kicegérnek! :)

      Törlés
  2. Névtelen21:49

    ez fancactikuc :)

    VálaszTörlés
  3. gizi2:17

    Már április van és nagy a csend... Itt is...

    VálaszTörlés