2015. június 29.

A pofátlan nyuszi (állatmese)

Történt egyszer, hogy a Fraddy Bulls éves, rendes közgyűlésére belopakodott egy Újfüredi Nyúlcipész SE szurkoló. Annyira hülye volt szegény nyuszika, hogy még lila bokazokniját és a lila-fehér csíkos pólóját is magán felejtette. Meg a kockás sapkáját is.
A bejáratnál valahogy átsiklott a biztonsági ellenőrzésen, igaz, hogy a kidobó-bulldogoknak, akik a Fraddy Bulls Baseball szakágazatának voltak az igazolt sportolói, eszükbe nem jutott volna, hogy az ellenfelek valamelyike- főleg az UNYISE- be mer pofátlankodni ide, az oroszlán barlangjába.
De ez a hülye be mert pofátlankodni.

2015. június 25.

Mülegyezö világbajnokság 2015. Az utolsó utáni nap


Kezdjük ott, hogy Angyalka felmondott. Az eredményhirdetés előtt. Fogta magát, hagyott csapot-papot és angolosan távozott a helyszínről.
Idézek utolsó e-mailjéből:
"Részemről nagy hiba volt elvállalni ezt a munkát. A Savinján még csak-csak elboldogultam, mert ott csupán húszan voltak, de itt... csak kapkodtam a fejem.
Nem is beszélve arról, hogy ugye az első nap leszakadt a kedvenc tangabugyim pántja. Gondolod, hogy tudtam pótolni helyi forrásból? Egyet találhatsz...



2015. június 18.

Mülegyezö világbajnokság 2015. Az elsö nap


AA biciklin
Máris megkaptuk az első tudósítást.
A tegnap a versenyzők érkezését követhettük figyelemmel.
AA ezzel az e-mail-lel jelentkezett be (a cím élő, lehet rá ötleteket is küldeni neki).  aranyos.angyalka.jajce@gmail.com
A levél mellékletében fotókat találtam. Hát bizony az a helyzet, hogy az AA által megadott képaláírásokat - kevés kivétellel - nem lehet közreadni, mert abból sajtóbalhé lenne, így hát inkább a szerkesztő egy icipicit kozmetikázná, mert nem akarja bajba keverni riporterét.

Azt írja, hogy  a szállodába érkező versenyzőktől- már akihez hozzá lehetett férni- kért egy-egy autogramot, fényképpel, ha lehet. 

2015. június 16.

Helyszíni tudósítás a 2015 évi Mülegyezö Világbajnokságról

A blog szerkesztősége örömmel tudatja a magyar műlegyező társadalom érdeklődő tagjaival, hogy világraszóló esemény előtt állunk!
Még egy nap van hátra a kettőezertizenöt évi Műlegyező Világbajnokság startjáig.
Hazánkat eme nemes sport két kiváló űzője képviseli, akiket még - furcsamód - senki sem űzött el sehova, de majd most...
A blog szerkesztősége komoly szponzorokat is meggyőzött az esemény fontosságáról, így hát elegendő forrás gyűlt össze ahhoz, hogy külön tudósítót küldjön a versenyre, aki rendszeresen be fog számolni az események menetéről.
Előljáróban megemlíthetjük, hogy hazánk eme két kiváló sportolója a korábbi versenyeken is vezető helyeken szerepelt: a kocsi kormányánál és az anyósülésen egyaránt.

2015. február 10.

Egy kukkoló kisegér sirámai

Cókolom!
Cak annyit akarok mondani, hogy a minap (combat volt, ha jól tudom) éc nyugodtam rágcáltam egy kenyérhéjat a Rila-Trilla pincéjében, amikoric lebotorkált ac ac undokpofájú a konyhából - teccik tudni ac, akinek van egy nagy fenevad mackája. Cocem ad neki rendec kaját, oct ac átkocott macka mindig rám vadácik. De én midig kibac...- oppardon, cinte kiment ac ecemből, hogy nyilvánocan cincogok, - cóval kicecek vele.
Mondom, lebotorkált éc elkecdte a radiátorcapokat babrálni.
Öreg háciegér vagyok én, tudom ám, hogy ilyenkor buli lecc a pincében, utána egy hétig nem cepregetnek, enyém a pálya éc a morzsa.
- Hawai lecc (vagy Maldív), mondom ac enyéimnek.

2015. február 5.

Tükröm, tükröm...


T. Mibor lebotorkált a ZSOHOM-székház első emeletéről, a lépcsőfordulóban lendületből köszönt Lenin mellszobrának. Ekkor egy icipicit elbizonytalanodott:
– Ez a szobor sosem állt itt – hökkent meg.
Hamar túltette magát ezen a bizarr gondolaton és sietve a székház mögötti parkoló felé vette az irányt, ahol meglepődve tapasztalta, hogy tulajdonképp nincs is parkoló, hanem helyette egy zavaros vizű, pisztrángos patak folydogál.
– Gyönyörű Pinkám! – állapította meg és a világ legtermészetesebb módján az épület előtti parkolóhoz botorkált az előcsarnok sziklás kövein keresztül, gázlóbakancsa meg-megcsúszott, de sebaj. Érezte, hogy a gázlója is beázik, s ahogy a kocsija szokott helyére pillantott, belehasított a felismerés: ellopták.
Visza-viszzatérő rémálma volt ez, s mint mindig, most is felriadt álmából…